Csapatépítés programok kapcsán volt kisebb vita a szerkesztőségben

A magazinok mindig is fokozottan vonzották az emberek figyelmét, egészen a kialakulásuk óta. Nem véletlenül lettek így kialakítva a nagy alakos, színes borítók, a széles közönséget megszólító cikkek, a színes, vidám megjelenés: mind-mind arra sarkallják a nézelődőt, hogy vegye a kezébe és olvassa el. Mivel egy havonta megjelenő magazinnál dolgozom, így ezek a kiadványok az életem szerves részét képezik. Magam is szívesen olvasok hasonló kiadványokat, már csak azért is, hogy néha új ötleteket szerezzek, inspirációt gyűjtsek a saját munkámhoz. A szerkesztőségben szerencsére elég jól működő, dinamikus a csapat, rendszerint olajozottan működik minden, bár néha előfordulhatnak fennakadások. Elvileg a csapatépítés programok pont azért lettek kitalálva, kifejlesztve, hogy még ezeket a kisebb barázdákat is elsimítsa a dolgozói közösség felszínén, azonban nagyon nem mindegy, hogy hogyan van megszervezve, kivitelezve egy ilyen megmozdulás. Hogy ezt az állításomat demonstráljam, most bemutatom két csapatépítésünk történetét.

Van nekünk egy főszerkesztő-ügyvezetőnk, aki szereti a dolgokat a kezében tartani – néha túlzottan is. Ezzel nincs önmagában semmi gond, hiszen ha van egy erős kezű vezető, az nagyszerűen egyben tudja tartani a csapatot, és legalább mindig van kihez fordulni, ha valami gond adódik, netán eldöntendő kérdés van, amit nekünk nem áll módunkban. Így viszont csak őt kell követnünk és a saját feladatunkat tökéletesen elvégeznünk ahhoz, hogy továbbra is jól működjön a gépezet. Viszont egy pár éve a fejébe vette, hogy szükségesek a csapatépítés programok ahhoz, hogy minden még jobban működjön, minket viszont nem kérdezett meg erről. Itt ütközik ki a hátránya annak, hogy egy emberként dönt mindenről. Az első ilyen próbálkozás nem is sikerült túlzottan fényesre, hiszen a mi véleményünkre nem volt kíváncsi, csak kibújt belőle a diktátor, és megmondta, mi lesz. Nekünk pedig mennünk kellett, ha tetszett, ha nem.

Első alkalommal egy tanyára szervezett nekünk egy több napos programot, ami számunkra, városi gyerekek számára még akár izgalmas is lehetett volna, ha nem arról szólt volna az egész, hogy ezúttal szellemi helyett fizikai munkát végzünk. Nem is értem, hogy jutott ez az eszébe. Levinni 12 újságírót egy Isten háta mögötti, alföldi gazdaságba, amit egy bunkó, alkoholista paraszt üzemeltet, és négy napon keresztül mezőgazdasági munkát kell végeznünk? De most komolyan! A legtöbbünknek annyi gyakorlati érzéke sincs, hogy egy izzót kicseréljünk, erre elvisz minket kaszálni, kapálni meg szénát hányni vasvillával? Fogalmam sincs, mi játszódhatott le a fejében, de biztos vagyok benne, hogy a józan esze nem volt jelen. Még az a szerencse, hogy egyikünket sem ért valami súlyos baleset, az hiányzott volna még, hogy valakinek vissza kelljen varrni egy ujját, mert valami gép letépte. Belegondolni is szörnyű.

Emellett olyan fáradtak és ingerültek voltunk nap végére, hogy még több feszültség volt bennünk, mint a normál munkánk közben. Türelmetlenek voltunk, veszekedtünk, és munka végeztével már bulizni se nagyon volt kedvünk. A kitartóbbak esetleg bevertek egyet-kettőt a házigazda szörnyű pálinkájából, azonban sokan inkább csak mentek aludni, mert már lépni sem igen maradt erőnk. A lényeg, hogy ezt nagyon megjegyeztük, és ha ezek a csapatépítés programok másra nem is voltak jók, hát arra igen, hogy a főnök nagyot csökkenjen a szemünkben. Jó ideig nem tettük túl magunkat az “élményen”, és megfogadtuk, hogy ha következő évben is ilyen helyre akar vinni minket, akkor testületileg lázadunk fel. Persze ő ebből nem vett észre semmit, hiszen a saját önteltsége és egója elvakította, azt gondolta, hogy minden a legnagyobb rendben van, és sokat tanultunk a kirándulás során. Most komolyan, ennél egy hegyi teljesítménytúrának is sokkal több haszna lett volna!

Az ezt követő évben ismét előhozakodott a csapatépítés programok gondolatával, és legnagyobb megdöbbenésünkre előhozakodott azzal, hogy ismételjük meg a tavalyit, mert szerinte annyira jó volt. Na, erre olyan hangzavar és tiltakozás kezdődött, hogy az egészen meglepő volt. Neki is teljesen elakadt a szava, hiszen nem volt bátorságunk előző évben elmondani neki, hogy az nem élmény, hanem négy napi kínzás volt a számunkra. Végül, mikor kicsit csendesedett a hangulat, akkor megmondtuk neki, hogy vagy a tanyát felejtsen el, vagy minket. Erre persze megsértődött, és közölte, hogy akkor keressünk magunknak csapatépítés programot, mert ő nem lesz hajlandó. Erre a startjelre vártunk, mert így el tudtunk kezdeni magunk nézelődni, és olyan kirándulást választani, ami a mi ízlésünknek megfelelő. Így került hát terítékre a BalatonPRO nevezetű programszervező iroda, amelyik kimondottan a Balatonnal kapcsolatos rendezvényeket, kirándulásokat szervez. Mindamellett, hogy hajókat is adnak bérbe, még teljes csapatépítő tréningek lebonyolítását is vállalják!

Az egyik munkatársunk találta meg ezt a remek céget, és rögtön elénk is tárta a felfedezését. Őszintén: az előző évi csúfos felsülés és szenvedés után legalább akkora lelkesedéssel fogadtuk, mint amennyire tiltakoztunk az előző megismétlése ellen. Mindenkinek rögtön elindult a fantáziája: mennyire jó lesz csapatosan vitorlásozni, pancsolni a Balatonban, SUP-ozni, sőt, még sárkányhajózni is! emellett még elmehettünk quadozni is, ha úgy tartotta kedvünk, sőt, még a környéken található látványosságokról sem kellett feltétlenül lemaradnunk, hiszen azok számára, akik nem tudnak úszni vagy nem mehetnek vízbe, igazán élvezetes túralehetőség is nyitva áll! Hihetetlen, hogy ennyi mindent bele lehet sűríteni egy pár napos programba, és mégis, itt az élő bizonyíték! A főnöknek nem volt választása, közöltük vele, hogy ezt szeretnénk, ő pedig kénytelen volt beleegyezni.

Mondanom se kell szerintem, hogy mennyire élveztük ezt a pár napot! Hihetetlenül jól éreztük magunkat, minden perce igazi ajándék volt. A főnöknek is el kellett ismernie, hogy azért így sokkal kellemesebb és élvezhetőbb csapatépítés programok voltak ezek, mint lapátolni a ganét az állatok óljából. Mi több, megegyeztünk, hogy jövőre is a BalatonPRO kínálatát fogjuk igénybe venni, mert annyira jó volt, hogy feltétlenül meg akartuk ismételni! Így olyan volt az egész, mint egy nagy, közös nyaralás – pont amire szükségünk volt!